Munkám során nagyon sok hazai kis és középvállalattal találkoztam már, és közöttük még mindig jelentős többségben vannak azok, akik egy idő után megrekednek a fejlődésben és nem tudnak kitörni a KKV létből, nem tudnak valódi vállalattá válni. Ez óriási hiba, mert ezzel a hosszú távú növekedést és fenntartható fejlődést akadályozzák meg, összességében pedig elsorvad a vállalkozások tartós profittermelő képessége. Azt is tudom, hogy a vállalkozói társadalomban is megtalálható ma már több generáció, de egyelőre még azok vannak többségben, akik nem az Y vagy Z generáció tagjai. Ezért fontos, hogy tanuljunk az első generációs vállalkozók hibáiból, hogy a hazai KKV szektor valóban a gazdaság gerincét jelentse.

Ahhoz, hogy a már több, mint 15-20 éve piacon lévő cégek fejlődésképtelenségének okát megértsük és megoldást is tudjunk adni, egy kicsit nézzük meg az átlag magyar KKV-t vezetéselméleti megközelítésből.

Lerry Greiner növekedési modellje jól szemlélteti a vállalkozások egyes növekedési szakaszaiban előforduló válságokat. Eszerint az első szakasz a kreativitás fázisa, gyakorlatilag a vállalkozás alapítási és kezdési időszaka, a valódi vállalkozók, innovátorok igazi terepe. Mindenki mindent csinál, még nincs kialakult vezetés. Ezt követi a vezérlés szakasza, amikor a vállalkozás belép a stabil növekedés időszakába. Már van funkcionális szervezeti struktúra, tervezés, könyvelés, formális hierarchia. A vezetés pedig vezérlés jellegű. Amikor a cég növekedése folytán a szervezet egyre bonyolultabbá válik és a felső vezetés már nem képes mindent közvetlen kézi irányítás alatt tartani, beköszönt az autonómia válság, ami azt jelenti, hogy a felső vezetéstől a döntések jelentős részét át kell engedni az alacsonyabb szintű vezetőknek. A szervezet decentralizált jellegűvé kell, hogy váljon, profitcentrumokat kell kialakítani, a felsővezetői döntéshozatal csak a stratégiai döntésekre korlátozódik.

És ez az a pont, ahonnan az átlagos KKV tulajdonos-vezető képtelen továbblépni, képtelen az autonómia válságból kimászni. Másként fogalmazva: a „régi” kis vagy középvállalkozások fejlődésének legnagyobb akadályai a tulajdonos-vezetők. Ráadásul nemcsak akadályozzák a fejlődést, de jelentős kockázatot is jelentenek, mert tartós kiesésük esetén a vállalkozások működése akár meg is állhat, de mindenképp visszaesik.

A jó hír, hogy a fent vázolt konfliktus helyzetekből van kiút, sőt a továbbfejlődés révén a vállalkozások értékesebbek, a tulajdonos gazdagabb lesz. A rossz hír viszont az, hogy ehhez átfogó szervezeti változásokat kell véghezvinni, ami a tulajdonos-vezető személyét is érinti.

A szervezetfejlesztési megoldások skálája széles, de a KKV-k többségénél néhány gondolat köré építhető, mivel a problémáik többsége is tipizálható. Ezért a tanácsaimat elsősorban a tulajdonos-cégvezetőknek címeztem:

1. Felejtsd el az egódat! A változási folyamat során nem a vállalkozó, hanem a vállalkozás érdekeit kell szem előtt tartani.
2. Építs csapatot és lépj hátra! A magányos harcosok ideje leáldozott, a jövő a tudás, információ, döntések megosztásáról, az együttműködés erejéről szól. A hatékony működéshez pedig szét kell választani a tulajdonosi és menedzsment szerepeket.
3. Tanulj és taníts! Aki nem fektet pénzt, időt és energiát a saját és emberei képzésébe, az lemarad, és elhullik. A gyorsan változó információk megkövetelik a folyamatos tanulást és képzést a vállalkozásoknál is.
4. Építs ki hatékony kontrolling rendszert! Ha a tervezés és ellenőrzés jól működik, a tulajdonos jelenlét nélkül is napra készen követheti az eseményeket, anélkül, hogy beleszólna a napi működésbe.
5. Becsüld meg az embereidet! Míg korábban a piacot, tőkét és hasonló külső eszközöket okoltak a vállalkozások sikertelenségéért, mára bebizonyosodott, hogy minden vállalkozás legnagyobb értéke és legfontosabb eleme az ember, a jól képzett, lojális munkaerő.

Ha ezeket a fő elemeket megvalósítja egy vállalkozás, biztos, hogy sikeresen tud továbbfejlődni és növekedni. Mert ha az elején nem mondtam volna: a következő évtizedek vállalati stratégiája a növekedésről szól!